A többit a következõ testemnek hagyom...

Reinkarnáció

És így néhány órán keresztül
A koporsó lett a lakásom,
Mögöttem 20 év elmerül,
Most az eredményt várom.

Kimászok fiatal testembõl
A koporsóban hagyom,
A semmiben állok valakik elõtt
Elõzõ életem kitárom.

Az ítélet meg van: tovább megyek
A Paradicsomba még nem kaptam jegyet.

Sörték nõttek rajtam,
Nem tudtam beszélni,
Röfögés mit számon kiadtam,
Mi fog még történni?

Nyakam izmoktól dagadt,
Egy zsírtömeg lettem,
Orrom a mosléktól ragadt,
És én a sárba fetrengtem!

 

Az utolsó járat ( vonatsín )

A vonatsínre raktam a fejem,
Várom a járatomat.
Senki nincs már velem
Mégis magamba zártam átkaimat.

Egy külön járatot várok:
Ez az utolsó járat, csak értem jön
Szép a szerelem, látod?
De nem lesz soha végleg csönd.

Mint Balatonszárszón a költõ
Akit az õrületbe kergetett,
É n nem õrültem meg, de Õ(már)
Ismerte az életet.

Felfelé nézek a felhõk közé
Látom az angyalokat
Minden hatalom az Istené
Hallom a dallamokat.

Tiszta kék az ég,
Melegen süt a májusi Nap
Már nem tudom mennyit ér,
Hogy nekem is dalolnak a madarak.

A sín mellett a rózsamezõk -tagjai-
Sajnálkozva néznek rám,
De a távolban a temetõk-árnyai-
Kacagnak és velük a Halál.

(Szaggasd szét a lelkemet,
Roppantsd szét a testemet,
Vonszolj végig a Világon

Nem érdekel, hogy hiányzom.)

 

Volt egy zenekarom

Volt egy zenekarom, elsüllyedt
Küldöm a morze-t, a jeleket,
A halak meg hallgatják,
Odafent,
Milyen az élet,
Nem élhetnek, olyan szépen,
Ha olajat,
Küldenek ránk,
Odafent,
Nagyon nagy baj lehet,
A morzék meg jönnek,
Hogy
Meg vagyunk még barátom,

Ugye, maga a barátom?

 

Egyszerûen csak

Üres az ágyam, csak én vagyok itthon,
Hiába vártam, nem tudták a titkom.
Hiába vártam, nem tudták a titkom,
Hol voltál eddig kicsi angyalom?

Amilyen biztos,
Hogy a létezõ egészét,
Ö nmagában soha meg nem értenéd.
Olyan bizonyos az is,
Hogy valahogyan mégis csak,
A leleplezett létezõben,
Találod meg önmagadat.
A hangulatnak
Ez a diszpozíciója,
Jelen léted alapvalója.

Egyszerûen csak
Szeretlek téged!

 

Tündérbabák

Szép kertre nyílik az ablak,
Hajnalra megsül a Hold Napnak.
Bor alatt húzódó félelem -
Én nem reménykedem.

Ágról fakadt rigó dala,
Ártatlan újszülött szava;
A végére bûn, kocsonyás érzelem -
Én nem reménykedem.

Átnyúló igazi koppanás,
Fûtövében illõ moccanás;
Években szõttreménytelen -
Én nem reménykedem.

Tündérek füstbe arculás,
Minden, mi arra, semmi más;
Életbõl minden végtelen -
Én nem reménykedem.

 

Éva ne csináld!

Akkor én még oroszlán voltam és szerettem a kis gidát,
akkor az ember barátom meg mondtam,
hogy szereti az ember lányt.

Ne, Éva ne csináld,
maradjunk még itt!
Ne, Éva ne csináld!
Az az alma nem segít!

Akkor én még mezõn heverésztem,
és néztem a vízesést,
akkor a farkas-hogyha kellet volna-
a nyúlnak adja az életét!

Ne, Éva ne csináld,
maradjunk még itt!
Ne, Éva ne csináld!
Az az alma nem segít!

Akkor én még oroszlán voltam és szerettem a kis gidát,
akkor én még nem voltam király,
és soha nem leszek olyan vidám!

Ne, Éva ne csináld,
maradjunk még itt!
Ne, Éva ne csináld!
Az az alma nem segít!
Fürödjünk meg a tóba
legyen minden az örömé!
És azt ajánlom,
inkább éljünk
örökké!

 

Próbáld meg újra!

Próbáld meg újra!
Próbáld, hogy élsz!
Próbáld meg arra, de erre is elég!
(Te meg)Örülj, hogy tudod,
mi az igazság,
örülj, hogy ettõl,
senki se lát!

Felettem az égbolt,
nem szakadna rám,
szerelmünk szép volt,
mint az agyhalál.

Próbáld meg újra!
Igazad lehet.
Lépj rá az útra,
de én már nem megyek.
Örülj, hogy tudod,
mi az igazság,
örülj, hogy ettol,
mindenki elszáll!

Felettem az égbolt,
nem szakadna rám,
szerelmünk szép volt,
mint az agyhalál.

 

Írd meg levélben! (18+)

Engem kibaszottul nem érdekel

sem a holnap,sem a máma

s nem a holnapután halála,

s nem az élet aki megbasz,

ha mosoly görbül a pofámra!

Nekem a Balaton a Riviéra

és nem az internet baszadéka,

nekem Marquez,nekem a Gibson

és a lány akiben bízom.

Nekem nem kell nagyon gyorsan,

nem kell hogy rögtön megkapjam!

Én kibírom,még ha fáj is,

Még ha beledöglök,mint más is.

Csak kiülni a fûbe, moccani a felhõkbe,

egy romantikus vállalkozásként belebonyolódni egy sörbe.

Lassan lélegezni,idõnként ébredezni,

egy szabadsághos nyugalmával egy lányról ábrándozni.

Simulva a széllel,egyesülve a messzeséggel,

mikor egy óvatlan pillanatban az idõ elõttem térdel!

Én kibírom,még ha fáj is

még ha az érzelem illegális,

ha már nem kell a barátság,

ha a kapcsolat virtuális.

Nekem a nyárfa a Tisza mellett,

a kávéházban egy szeglet,

Cseh Tomival egy üveg bor a lemezjátszó mellett!

Inkább írd meg levélben!